A város és a régészeti múzeum idei látogatása után újabb darabokkal egészítettük ki a puzzle-t: ok és okozat – Vezúv, Pompei és Herculaneum.
Nápolyból Ercolanoba egy III-as kategóriás vonattal mentünk, majd megszerveztek egy buszt, amely elvisz minket a Vezúv kúpjához.. Kiderült, hogy, hogy sok lengyel van az úton, köztük futók is. Útközben tapasztalatokat cseréltünk a futóvilágból. A vulkáni nyomorúság munkatársa megemlítette, hogy ellátogatott Sorentóba. És akaratlanul is született egy újabb ötlet, hogy ellátogassunk Nápolyba, de nem a félmaratonra, hanem a sorrentói festői futásra és mellesleg Caprira vitorlázni.
Az utazás után ismét az állomásra érkeztünk, és elmentünk megnézni Pompeiit.
A város nagy benyomást kelt. Az idő megállt, és lehetőség nyílik a régi utcákon sétálni, minden időintervallum nélkül nézi az egészet, a kultúra és a haladás magával ragadott.
Freskók a falakon, mozaikok…
Ezt a nézetet lehetetlen közvetíteni, a hamvakból már kiásott város hatalmassága és a még elvégzendő munka.
Minden jegyet előre megvettünk, az interneten. Pompejiben nagyon sokan voltak, de a régészeti park hatalmas területe miatt senki sem kutatta magát a saját tempójában és a maga módján.
Az utolsó tervezett látnivaló a Herculaneum volt. Nápolyhoz közelebb, szintén u “Állj meg” vulkán, de más oldalról, mint Pompei. A régészeti lelőhely sokkal kisebb, de a villák jobban megőrzöttek és a dekorációk látványosabbak. Ez egy gyönyörű hely, egyben nagyon lehangoló, sok csontváz hevert a katakombákban. Nem volt mentő és menedék a kitörés forró lehelete elől.
Voltunk, láttuk, gazdagabbak vagyunk több benyomással, és nagyon ajánljuk.
Vissza akarunk menni Nápolyba, varázslat működik. Nem tudunk ellenállni a Diavolo és a Principessa pizzának, rumowej Baba, harmadjára azonban a sorrentói citrommedencét tervezzük megkóstolni.
