Prágából Drezdába kerékpárral, miért ne?
Amint megláttam a cseh sportbolt kezdeményezését – Hárfa, Tudtam, hogy, hogy felszállok és végigmegyek a Prágából Drezdába vezető kerékpárútra. Idén megegyeztek az időpontok és jelentkeztünk 5 Harfaride jótékonysági körút kiadás.
Gyűjtemény Fr. 6:30 az üzlet alatt, o 7:30 menjen az útvonalon kerékpáros társasággal és műszaki felszereltségű autóval. Első 60 km a pontig “táplálkozási” Lovosicében nagyon jó volt a vezetés. Kerékpároztunk egy lezárt úton és “feltekert” asfalt.
A következő megállóig: 100 Dobkovicében a km nem volt olyan rózsás, a peloton jelentősen felgyorsult és z 32-34 km/h sikerült 36-38 km/h és már nem tudtam tartani. Vesztessel érkeztünk. A vezetés sem volt kellemes a száguldó autók miatt. Valójában a teljes út a német határig nem volt túl kellemes a nagy forgalom miatt. A sofőrök ránk dudáltak, nem engedték el a pelotont a körforgalomban, és a légkör általában nem volt túl barátságos a sofőr számára a mi pelotonunkkal szemben.
Külföldön osztoztunk 2 kisebb csoportok, de sajnos nem volt lassabb. Alig bírtam 10 km-t, hogy a pelotonban maradjak, aztán egyre jobban kiálltam. Az útvonal azonban élvezetesebb volt, árnyékolt minimális autóforgalommal.
A HARFASPORT üzlettől a Freyova utcán haladunk a Prosek-ig, majd Prágából a Ďáblická utcán keresztül haladunk tovább., Spořická, Ústeckáról Zdibybe megyünk, és lejjebb az úton 608 Klíčanyba és Doksanyba. Tovább haladunk Brozany nad Ohří-n keresztül, Brňany, Keblice, Lovosice, Usti nad Labem, Děčín, Bad Schandau, Koenigstein, Pirna és Drezda.
Nem volt időm megcsodálni a cseh-svájci nemzeti park szurdokának gyönyörű kilátását, a szász-svájci Bad Schandau fürdőváros és az Elba. Igyekeztem a lehető legtöbbet kihasználni a túrából, de meg kellett próbálnunk lépést tartani a csoporttal. Túl gyors volt számomra. Alig vettük észre az utolsó állomást Bad Schandauban, a csoport már rég megérkezett.
volt 50 km, Betértünk az Elba kerékpárútra, és lassabbnak kellett volna lennie, de nem. Egészen “eltévedtünk” a vonat áthaladása és a zárt kapuk pedig jelentősen növelték veszteségünket. Dühös voltam, hogy nem várnak ránk, többször volt kétségünk, hogyan tovább. A 165 km Hatalmas krízisem volt de összeszedtem magam és odaértünk a csoporthoz, ami meglepő módon várt ránk. Kis ugrásokkal értük el Drezda központját, lépcsők, majd a parkolóba. Adtunk tanácsot! Az egész utat végigjártam.
A motorok álcázása és bepakolása után a műszaki autóhoz edzővel mentünk a pincészetbe ünnepelni a sikert, majd, este visszatértünk Prágába. Nagyon büszke vagyok magamra.
Összességében a szervezés kissé béna volt, inkább egy baráti szetthez hasonlított, mint egy szokásos utazáshoz. A büfépontokhoz, kellékek és a szervizautó nem hibáztatható – bár velünk kellett utaznia, az egész út csak a német határig vezetett. Magával a pelotonnal kapcsolatban vannak a legnagyobb fenntartásaim, amelyet gyorsabb és lassabb kerékpárosokra kellene felosztani, emberek kijelölése, akik ismerik az útvonalat és tartják a tempót.
Menő, hogy átmentünk rajta, Örülök a kihívásnak, de nem térek vissza Harfaride-ba.